Ha ott van a szíved, mindig találsz megoldást. Ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást. (Bhakti Abhay Narayan) -házkeresési mottónk lehetne a fenti idézet. Keresünk hónapok óta, s nem találunk. Ha találtunk, túl sok lenne a munka a felújításhoz. Ettől elrettentünk. Az ember már nem fiatal, s nem egészséges. Megtudtam, lenne vállakozás, aki mindent megcsinálna. Tehát elhárult már ez az akadály is. Már csak pénz kellene.....
Kellene. Valamennyi van, de mindehhez a saját lakásunkat kellene eladni, a jelenlegit. Olyan helyen lakunk, s olyan környezeten, állítólag értéken alul, messze értéken alul lehetne eladni. A szomszédos lakások értékesítési példái ezt bizonyítják.... Mikor meghallottam, azt mondtam, nem, ezt nem!!! Akkor maradunk. Maradunk a rengeteg lépcsővel, domb- és emeletmászással, a fájdalommal időnként. A nagy fájdalommal, melytől most még a boltba sem tudtam lemenni.
Akkor milyen megoldás marad? Meghalok egy parasztházért. Láttunk is egyet. A pénzügyi akadály mellé újabb jött: messze van, a várostól 36 km. Sok az orvoshozjárás, így ez messze van. 15 km-es körzetben gondolkodunk. Fenébe, fenébe. Persze semmi nincs még veszve, idő van. Türelem is? Néha kevés....
Aztán, hogy az idézethez visszatérjek, voltunk egy ügynökségen, kérdezték és milyen házat szeretnénk, mondtuk, ha meglátjuk, úgyis tudjuk: ez a MI házunk, akkor az ember harcolni kezd, megoldást keres, árul és ügyeskedik. AKAR. Akkor ezek szerint még nem találtuk meg a mi házunk?
Van egy házunk, a "szerelmemnek" hívom. Szinte az elején néztük meg, a sok munka először itt rettentett el minket. De a beosztása, a telek, a környezet, sok ideális elvárásunk jelen van itt. Nézem a hirdetését, leengedtek az árából hatszázezret, még mindig sok az ára.... S eszembe jut, amikor a tulajdonosával beszélgettünk: mi is sokat kerestünk, amikor vásárolni akartunk, s ezt megtaláltuk. Néha ez a mondat ad erőt, hitet és kitartást. S ahogy telik az idő, gyűlik atapasztalat, az ember hozzáállása, gondolkodása, elvárásai is változnak. Lehet, ehhez a házhoz térünk majd vissza. Visszatérünk, ha el nem viszik addig. Ha elviszik, nem a MI HÁZUNK volt. Hiszek a sorsszerűségben, elrendelésben, lehet nem jött el még a háztalálási időnk? Addig csak keressük, gyűjtjük a tapasztalatokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.