Fáy János A gyerek c. könyvét olvasom, olvasnám – de nem megy. Nem és nem, és NEM. Ritka, bár akad könyv, amelyet félreteszek. Ennek az lesz a sorsa, bár mindig rámerőltetem, hogy olvasd, tarts ki, de nem megy. Miért? Mert olyan sötét világot mutat, hogy egyszerűen kiborít. A könyv főhőse első generációs, falusi gyerekből lett értelmiségi, iskolaigazgató – még, ahol tartok a könyvben az. Leírja a maga szaggatott, hosszú körmondatos stílusában a felmenőit, az ő életét, s akikkel kapcsolatba kerül. Annyi rosszat, szomorút, keserűt. Tudom, hogy ez a valóság, ragyogó a korkép, de akkor is. Semmi szép, semmi biztató, csak a rossz. Borzongok, és lázadok, a alighanem elbúcsúzom a könyvtől. Ez most nekem nem megy.
Viszont Murakami Harukitól Kafka a tengerparton, ez igen, ezt mindenkinek el kell olvasni.
Tegnap a Népmese napján votunk gyerekekkel. Csattanós meséket, csalimeséket, hazugságmeséket, szóval minden vidámat olvashattak fel a könyvtárban. Öröm volt nézni, ha az óvónő, pedagógus, netán a gyerek (s ez lett volna az igazi) igazi telitalálat mesét választott. A gyerekek dőltek a nevetéstől. Vagy, amikor olyant hallgattak, ami eddig nem jutott el hozzájuk.A csend, a figyelem jelezte, most valami nagyon jót sikerült felolvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.