Mai napon két olyan "csodával" találkoztam, hogy le kell ide írnom. Nők Lapja: Schäffer Erzsébet emlékezik Polcz Alainre. Alaine tiszteletére készült könyv bemutatójára utazott Pécsre, de már csak emlékezni tudtak rá. DE ott volt, velük és köztük volt. S a lényeg ez.
Aki szépen, bölcsen és szerettel teli életet élt a halála után is az emberek közt marad, nemcsak a könyvei. Köszönjük mindazt a szépet, jót, bölcset, amit TŐLED kaptunk Alaine!
Hallgatom a volt Kossuth Rádió (most valami új művésznéven fut) szülőknek gyereknevelésről szóló adását. Mesél egy anyuka, akinek bölcsőhalálban halt meg a kislánya. Aztán 35 évesen egy fiút szült, akit bölcsen szerettek, neveltek, nem óvtak, védtek, hanem beledobták az életbe. Jó volt hallani, ahogy mesélte: már kicsiként mennyit olvastak neki, még nem is értette, de mondták, hallja, tudja, ebbe nőjön bele. S eszembe jutott Boldizsár Ildikó mesekutató, aki 3. gyermekének már az anyaméhben mesélt. Mert azt tudjuk Raffai Ernőék kutatásaiból, gyakorlatából. na meg a sajátjainkból, hogy a babáknak énekelni kell, táncolni, ritmusosan mozogni érdemes. Az ilyen babák az anyaméhből kibújva csak dimenziót váltanak, de a szülő, a hangja már ismerős. A már "hallott" zenéket felismerik. Ezekhez jön egy újabb CSODA: a mese. Mesélni az anyaméhben, a kiságyban lévő babának. Megéri!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.